„Az embernek hinnie kell abban, hogy van értelme annak, amit tesz.” – Mádl Ferenc

 

Az élet számtalan meglepetést tartogat számunkra, melyekhez elengedhetetlen a nyitottság. Ötgyermekes családapaként, közéleti szereplőként minden nap újabb és újabb kihívásokkal nézek szembe, s életemnek ez a sokszínűsége örömmel tölt el. Az öröm mellett mindig ott a cselekedni akarás. Családomért és hivatásomért igyekszem hittel és odaadással tenni, hogy mindazoknak adhassak, akikért felelősséggel tartozom: gyermekeimnek, szeretteimnek, valamint a Pest megyében élőknek egyaránt.

dr.Tarnai Richárd
"A szeretetből vállalt küzdelem szül meg bennünket." - Böjte Csaba "Csak akkor érdemes dolgokat létrehozni, ha azok<br />egy icipicit mozdítanak a világon." - Jókai Anna "A közigazgatásnak nincs más mértéke, mint az<br />emberek és a nemzet szolgálata." - Magyary Zoltán "Csak a nép képes mindig új és új forrást adni a megújhodáshoz.<br />Erre elég bizonyíték ezer év magyar történelme." - Antall József
"A szeretetből vállalt küzdelem szül meg bennünket." - Böjte Csaba

Fotók

Image1 Image1 Image1 Image1 Image1 Image1 Image1 Image1 Image1

Friss

Emelkedik a közigazgatásban dolgozók fizetése Európai hulladékcsökkentési hét – Zöld övezet Lezárt utak Rendkívüli időjárási helyzet Dobogókőn Rendkívüli időjárási helyzet Pest megyében
Rendkívüli időjárási helyzet Pest megyében




Önéletrajz

Ugyanabban a kispesti lakásban lakom születésemtől fogva. De persze nem egyedül, hanem több mint 10 évnyi házasság után már népes családommal: feleségemmel, valamint két lányunkkal és három fiúnkkal. A fejlődés, a változás jó dolog, de csak úgy, ha vannak ezek mellett állandó, stabil, ám mindig megújuló értékeink, mint amilyen a társ, a család, a meggyőződés, a hit.

A wekerlei 3. számú általános iskolába (ma: Kós Károly) jártam 8 éven át, majd 4 év gimnázium következett a pesti piaristáknál. Abban az időben (80-as évek) egyértelműen a meggyőződésünk melletti kiállást és a későbbi hátrányos megkülönböztetés tudatos vállalását is jelentette egyházi iskolába íratni valakit (amiből mindössze 8 működhetett az országban, szigorú korlátok között). Éppen ezért (is) vagyok hálás szüleimnek.

Érettségi után 1 évig önkéntesként tevékenykedtem a Máltai Szeretetszolgálatnál, ahol a délszláv háború kapcsán megrendítő sorsokat láthattam, és ezek meghatározó élményeknek bizonyultak. Kamionpakolás, betegápolás, és elsősorban kemény fizikai munka jellemezte ezt az időszakot. Kozma atya és Boeselaeger Csilla bárónő személyében (ők voltak „főnökeim”) nagyszerű, önzetlen embereket ismerhettem meg.

Majd jöttek az egyetemi évek, melyek a szigorú és kemény gimnázium után szinte üdítőleg hatottak. Voltak persze nehéz, hetekig, hónapokig tartó tanulások is, de én elsősorban a kirándulásokra, bulikra, pótszékes színházjárásokra és a sok barátra emlékszem. Persze diákmunkából is kijutott bőven a tanulás mellett.

Az utolsó egyetemi évben Barsiné Pataky Etelka személyi titkáraként betekintést nyertem a parlament működésébe. A volt Expo kormánybiztos mellett tanultam meg igazán értékelni a toleráns, szakmailag felkészült és emberileg is nemes politikusi magatartást.

Ezt követően ügyészbojtárkodásra adtam a fejem. A jogászi szakmunka, a precizitás és hierarchia megismerése és megtapasztalása rendkívül hasznosnak bizonyult, hozzászoktatott a tényhez: valóban nem én fújom a passzátszelet.

A közel másfél évnyi polgári szolgálat a Katolikus Ifjúsági Mozgalom keretein belül, valamint a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram (GYIA) Országos tanácsában a történelmi egyházak delegáltjaként 1999 és 2005 között elvégzett munka segített abban, hogy a gyermek és ifjúságpolitikában is  némi jártasságra tegyek szert.

Időközben kiderült: az ügyészi munka nem igazán nekem való. Ekkor (a 2000.évben) kért fel Harrach Péter akkori szociális és családügyi  miniszter, hogy legyek kabinetjének tagja. Innentől datálódik a szociális kérdésekhez fűződő kapcsolatom, azóta ugyanis elsősorban ezzel a területtel foglalkozom.

Pár hónap elteltével a miniszter kabinetfőnöke, majd később kormányzati főtisztviselő lettem. A 2002-es választást követően lemondtam főtisztviselői státuszomról, hisz úgy gondoltam nem akarok rész vállalni a polgári kormány által (általunk) felépített eredmények szétverésében, melyre a formálódó MSZP-SZDSZ koalíció már akkor biztosíték volt.

Ezt követően 4 éven át a Fidesz országgyűlési frakciója szociális és családügyi kabinetjének kabinettitkára voltam.

2004 óta a Fidesz-KDNP kispesti választókerületi elnöke vagyok.2007-től kezdve meghívott előadóként a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog és Államtudományi Karának posztgraduális képzésén adom elő a „Szociális jog alapjai” című tárgyat.

2010. májusáig Harrach Péternek, a Parlament alelnökének munkatársa voltam. 2010-től Kispest országgyűlési képviselője, az Országgyűlés Ifjúsági, Szociális, Családügyi és Lakhatási Bizottságának tagja vagyok.

2011. januártól Orbán Viktor miniszterelnök felkérésére kormánymegbízottként vezetem a Pest Megyei Kormányhivatalt.